„Tényleg működik a Szentlélek, a lehető legjobb jelöltet választották ki"
Csiszár Klára teológus: A legjobb jelöltet választották ki a bíborosok.
A Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese, Csiszár Klára az elmúlt években többször is találkozott Robert Prevosttal, akit az egyik legesélyesebb jelöltnek tartott a konklávé előtt. A teológus elmesélte nekünk, hogy miért gondolta így, és azt is, hogy milyen embernek ismerte meg a pápát.
Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy ki lesz az új pápa?
Az, hogy ez fantasztikus, és, hogyha fogalmazhatok így: tényleg működik a Szentlélek. A lehető legjobb jelöltet választották ki a bíborosok, nagyon örültem neki.
Adja magát a kérdés: miért Robert Prevost volt a legjobb jelölt?
Azért, mert rengeteg olyan tapasztalata van, amire szerintem nagy szükség lesz a következő pontifikátusban. Egyrészt van tapasztalata a Kúriában, az egyház hivatali apparátusában, de nem olyan régen ismeri a Kúriát, hogy csak azt lássa, ami ott van. Több mint tíz évig volt püspök Peruban, egy missziós területen, testközelből ismeri az emberek szenvedését, az igazságtalanság következményeit.
Aztán, egy olyan szerzetesről beszélünk, aki 12 éven át volt az Ágoston-rendi szerzetesek legfőbb elöljárója, úgymond az Ágoston-rendiek pápája. Ez azt jelenti, hogy ismeri a világegyházat, hiszen több mint 40 országot bejárt Ágoston-rendi elöljáróként. És mindemellett szerzetesként árnyalt viszonya van az egyházi hatalomhoz, hiszen ők úgy szocializálódnak, hogy csak egy bizonyos időszakra választják meg őket, majd visszatérnek a hétköznapi szerzetesi életbe.
És még püspöki konferenciát is vezetett. Én úgy gondoltam, hogyha van egy ilyen ember, aki mindezeket a tapasztalatokat egyesíti, akkor nyilván ő lenne az, akinek a kezében jó helyen lenne az egyház a következő években.
Azt jól tudom, hogy Ön találkozott már vele személyesen is?
A 2023-as és 2024-es szinóduson együtt voltunk, persze. Ő is ott volt a résztvevők között, mint a püspöki dikasztérium prefektusa. Négy-négy hetet töltöttünk egy helyen, és mi teológusként nyilván nem annál az asztalnál ültünk, ahol ők tanácskoztak, de az ember akaratlanul is összefut a másikkal ennyi idő alatt. Úgyhogy inkább informális tapasztalataim vannak vele kapcsolatban.
Csiszár Klára teológus, a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese. 2023-ban és 2024-ben ő volt az egyetlen teológusnő az egykori keleti blokk országaiból, aki ott lehetett az egyház egyik legfontosabb tanácsadó testülete, a szinódus ülésein. A szinódust korábban püspöki szinódusnak hívták, de Ferenc pápa kinyitotta a fórumot a világi tagok és a nők számára is. Az elmúlt két év szinódusain így a korábbinál sokkal több hang szólhatott bele abba, hogy merre menjen tovább a katolikus egyház.
És milyen embernek ismerte meg XIV. Leót?
Ő egy autentikus ember, aki szerény, aki tud viselkedni, aki nem kelti a feltűnést, nem hívja fel magára a figyelmet. De amikor az ember szóba áll vele, akkor nagyon-nagyon figyel. Én a hozzászólásai alapján figyeltem fel rá, az egyik ilyen különösen megmaradt. Egy sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy milyen feladatai vannak a püspököknek egy szinodális egyházban, és nagyon-nagyon jó dolgokat mondott.
Kritikusan viszonyult például a püspöki kinevezések rendszeréhez, azt mondta, hogy szélesebb részvételt is elképzelhetőnek tart a kinevezéseknél. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a püspökség egy szolgálat, ezért nem kiskirályként kell viselkedni, hanem szolgálni kell az embereket. Szóval ráirányította a figyelmet azokra a témákra, amikről úgy gondolta, hogy javításra szorulnak.
Említette, hogy a pápának missziós tapasztalata is van Peruból. Ezt hogy képzeljük el?
Robert Prevost őslakos népek körében folytatott missziós tevékenységet. Az Ágoston-rend egy missziós koldulórend, elsősorban tehát a szegényekhez, az élet peremére szorultakhoz van küldetése. A missziósság pedig mai felfogásban főleg azt jelenti, hogy ott volt helyben, és segített abban, ami éppen szembejött vele. Volt, hogy szegény gyermekeknek tanított matematikát, mert ugye ő matematikatanár. Volt, hogy árvízkor vizet lapátolt és segített felszabadítani a sártól ellepett utcákat. Tehát egyszerűen együtt élt az emberekkel, odafigyelt rájuk, meghallgatta őket, és azt tette, amivel a legtöbbet tudott segíteni nekik. Megismerte a szegénységet és az emberek szenvedéstörténetét.
És ehhez kötődik az is, amit várhatunk tőle: kiáll az evangélium mellett, és azt üzeni, hogy az igazságtalanságnak, az agressziónak, a háborúknak, a békétlenségnek, egymás kiközösítésének legyen vége. Erről szóltak az első napjai. A békéről és a hídépítésről. Arról, hogy együtt kell haladnunk, a különbözőségeink ellenére is meg kell találnunk az egymáshoz vezető utat, mert egyedül ez a béke záloga.
Az osztrák állami televíziónak adott interjújában már a konklávé előtt is a legesélyesebb jelöltek között emlegette Prevostot, noha a legtöbb összesítés hátrébb sorolta őt. Mit tudott Ön, amit a fogadóirodák nem?
Sokat beszélgettem szinódusi résztvevőkkel, teológusokkal arról, hogy tapasztalati szempontból mit kellene magával hoznia a következő pápának. Nekem az szűrődött le, hogy a Kúria-ismeret, a világegyház-ismeret és a vezetői tapasztalat egy püspöki konferenciában fontos, és szerencsés lenne, ha szerzetes lenne az illető. Ferenc pápa esetében is láttuk, hogy más az, amikor valaki püspök, és csak azonos kultúrájú papokkal van dolga a saját egyházmegyéjében, és más az, amikor egész Argentínáért felel, és különböző nemzetiségből származó szerzetesek elöljárója. Igazából egy-két olyan bíboros volt, akinek ez a tapasztalata megvan, és aki a Kúrián dolgozott közülük, az Prevost volt.
A sajtóban gyakran foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy vajon XIV. Leó továbbviszi-e Ferenc pápa örökségét. Ön mit gondol erről?
Ez számomra egyértelmű. Az evangéliumi szemléletet is továbbviszi, és a szinodalitást is. Egy olyan bíborosról beszélünk, aki mindkét szinóduson ott volt, és aktívan részt vett a munkában, tanulni akart a folyamatból. Én reméltem azt, hogy olyan bíborost választanak, aki ott volt a szinóduson. Előzetesen sokat írtak arról, hogy nem ismerik egymást a bíborosok. De hát 65 közülük ott volt a szinóduson, az 8 hetet jelent együtt, ha addig nem ismerték meg egymást, akkor nem tudom, mennyi idő kellene.
Ha jól értem, a szinodalitásnak az a lényege, hogy minél több hang beleszólhasson az egyház jövőjének alakításába. 2023-ban arról beszéltünk, hogy az akkori szinóduson Ön is részt vehetett, és más nők is, amire korábban nem volt példa. Ez a nyitás folytatódni fog, tovább nő majd a nők szerepe az egyházban?
Igen, szerintem ezen az úton fogunk végigmenni, nem látom azt, hogy bármi lehetőség lenne a visszarendeződésre. Prevost Peruban püspökként is meghívott nőket maga köré, a Vatikánban pedig kettő vezető beosztásban lévő hölggyel dolgozott együtt. Az első pápai beszédében is arról beszélt, hogy nők és férfiak együtt járják ezt az utat. Úgyhogy ezügyben nincsenek kétségeim. A pápa egy fantasztikus meghívást közölt az első felszólalásában. Ő igent mondott a szolgálatra, és itt a feladat, hogy mi is nap mint nap újra igent mondjunk, és dolgozzunk a békéért, a hidak építéséért, a világ lefegyverzéséért.
A megválasztása után XIV. Leó pápával kapcsolatban előkerült, hogy korábban kétszer is megvádolták azzal, hogy nem kezelt megfelelően zaklatási ügyeket. Meg tudta védeni magát ezekben a helyzetekben, vagy ez még támadási felületet jelenthet ellene?
Én abból indulok ki, hogy a bíborosoknak feladatuk ezeknek a kérdéseknek a tisztázása is a szavazás előtt. Azt tudni kell, hogy aki generálisa volt egy egész világon működő rendnek, vagy püspökként dolgozott és így személyi felelősséget vállalt, annál mindig benne van a potenciál, hogy később megkérdőjelezzék, hogy jól kezelt-e bizonyos helyzeteket. Én úgy tudom, hogy nagyon tisztán, nagyon transzparensen kezelte azt, amit kezelnie kellett.
Végül egy kis jóslásra kérném: mi lesz az, ami miatt XIV. Leóra emlékezni fog az utókor?
Szerintem nagyon szeretett személyiség lesz, aki nagyon következetes lesz a munkájában. Ő egy szorgalmas, precíz egyházjogász, akinek jók a kommunikációs képességei is, és egy olyan időszakban viseli a tisztséget, amikor a digitalizáció, a mesterséges intelligencia egyre nagyobb kultúraformáló erővel fog hatni az életünkre.
Szerintem ő ebben a helyzetben helyt fog állni, hiszen egy új generáció pápájáról beszélünk, aki majdnem húsz évvel fiatalabb, mint Ferenc pápa volt. Már a világháború után született, a teológiai képzését pedig a második vatikáni zsinat szellemében kezdte el. Ő az első olyan pápa, akinek már bíborosként is volt Twitter-fiókja, akinek magától értetődik a mobiltelefon vagy a laptop használata. Sok bíboros is úgy reagált a megválasztására, hogy „ő az első pápa, aki fiatalabb, mint én”. Még azzal együtt is, hogy nemsokára 70 éves lesz.
