Azt mondják, családpolitikai eszközökkel történik majd keresetnövekedés, – magyarul, ha van két vagy három gyermeked, kapsz adókedvezményt. Ha nincs, akkor nem kapsz. Akkor hiába vagy ott minden reggel és este, hiába mosod le a műtőasztalt, adod be a gyógyszert, osztasz reggelit, nyugtatod a beteget. Nem jár. Nem az fáj legjobban, hogy nincs pénz. Nem is az, hogy nem kapok adókedvezményt. Az fáj, hogy nem látnak. Hogy nem ismernek el. Hogy hiába végzem a munkám mindennap, pontosan, felelősen, szakszerűen – az én értékem attól függ, hogy anya vagyok-e. Ez nemcsak igazságtalan – ez méltatlan is.” A wmn.hu portálon közzétett írásból idézett gondolatot egy egészségügyben dolgozó honfitársunk fogalmazta meg, az egészségügyért felelős államtitkár Hetek című lapban megjelent, több helyen idézett szavaira válaszként. Bár a szaktárca vezetője később pontosított, nem úgy, és nem azt jelentette ki, csak azt, hogy „a béremelés ágazatspecifikusan nincs beütemezve ’25-’26-ra az egészségügyben.” Ami az országgyűlési képviselők, kormánytagok és vezetők számára kódolva van a rendszerben, mégpedig a mindenkori átlagbérhez (ma bruttó 646.800 Ft) – nem a minimálbérhez, nem a köztisztviselői illetményhez, nem a jövő évi inflációs várakozáshoz! – igazodó automatikus  fizetésemelés, 2018 óta, az mások számára adható és elvehető kegy. Jó, ha nem stigma.