Szabályosan becsomagolták a jól ismert politikai óriásplakátokat. Tolnán fekete fóliával gondosan befedték, leragasztották, nehogy elfújja a szél. Nem rongálták meg, levenni pedig csak annak van joga, aki odatette, rengeteg pénzből, hiszen az ország minden részén látni lehet. Persze voltak városok, ahol már a választás előtt kitiltották az uszító, gyűlöletkeltő plakátokat, a helyiek nem akarták, hogy mérgezze a látvány a környezetüket, mindennapjaikat. Mindez keddre virradóra történt, bő egy nappal azután, hogy elsöprő győzelmet aratott a TISZA Párt a hétvégi országgyűlési választáson. A rendszerváltást követően soha ennyien nem szavaztak, és soha ennyi szavazatot nem kapott egyetlen párt sem. A földrengéshez hasonlító választási eredmény éppen azért volt megdöbbentő, mert annyira egyenlőtlen erőviszonyok között zajlott le. Lapzártakor még nincs pontos végeredmény, de a hatalmas TISZA-többség megkérdőjelezhetetlenné tette a népakaratot. Soha ennyi fiatal nem szavazott és soha ilyen örömünnep nem árasztotta el a fővárost, vidéki települések tereit, otthonok eredményváró összejöveteleit. Közüggyé vált a választás, a polgári kötelességünk gyakorlása. És nem állítom, hogy soha, de két évtizede biztosan nem hangzott el győzelmi beszédben, hogy a vesztes szavazókat irónia és fenyegetés nélkül megszólítsa, bátorítsa a győztes fél. Magyar Péter beszédében rengetegszer hangzott el két szó: a köszönet és a szeretet, reményt adva arra, hogy a családokig, barátságokig legyűrűző, végletesnek tűnő politikai megosztottságnak vége lehet. Vége lesz.