A prémium bogyós gyümölcs termésén kívül meg kell említeni díszítőértékét is, amely nem csak a virágzás alatt különleges, őszi ruhája talán még mutatósabb, vöröses narancssárga árnyalatba öltözteti kertünket.

Az áfonya alapvetően sekélyen gyökerező erdei növény, a savanyú, laza szerkezetű talajt kedveli. Talajban vagy cserépben is termeszthető, de inkább a talajos termesztést ajánlom, mert ebben az esetben megbocsájtóbb a növény, ha valamilyen hibát követünk el. Ha saját talajban neveljük, akkor az ültetőgödör aljába rakjunk komposztot, rá 2-3 liter savanyú tőzeget tövenként, elkeverve a kerti földdel. Ha erősen kötött, agyagos a talajunk, akkor valóban a cserépben termesztés lehet a jobb alternatíva.

Konténeres termesztésére több földkeverék is alkalmas, hobbikertészeknek az 50% savanyú tőzegből, 30% rododendronföldből, 10% fenyőkéregből és 10% perlitből kevert változat a legkézenfekvőbb.

Az arányokkal érdemes kísérletezni, mármint a föld–fenyőkéreg és a perlit mennyiségével.
A 60% savanyú tőzeg, 30% fenyőmulcs, 10% perlit keverék esetén az a probléma, hogy rendszeres tápanyag-utánpótlást; míg az 50% savanyú tőzeg, 30% homok, 20% perlit összeállításnál folyamatos öntözést és tápoldatozást igényel a növény, ezt inkább nagyüzemekben alkalmazzák.

Attól függően, hogy mekkora, hány éves a növényünk, válasszuk ki a megfelelő cserépméretet. A végleges cserépméret 40-45 liter. Ha 1-4 literes konténerben szereztük be a tövet, akkor első évben 10-15 literesbe ültetjük át. Második évben a 20-25, a harmadik évtől pedig a végleges 40-45 literes konténert használjuk. Fontos megjegyezni, hogy az áfonya érzékeny a talaj sótartalmára. Ha cserépben ter­mesztjük, a tápoldatok, műtrágyák könnyen megnövelik a közeg ásványisó-tartalmát, ami komoly problémákat okoz a tápanyag- és vízfelvételben, ebben az esetben bő vízmennyiséggel kell öntözni, amely kimossa a felhalmozódó ásványi sókat. Érdemes esővizet használni. Jelzésértékkel bír, ha azt vesszük észre, hogy a talaj felszínén fehéres bevonat jelenik meg, ami nem más, mint az ásványi sók kicsapódása a talajból.

Ajánlott fajták

Bárkinek szívesen ajánlom a már-már hagyományos fajtaként számon tartott Duke-ot, emellett pozitív tapasztalataim voltak a Legacy, Draper, Aurora és Bluecrop fajtákkal is. A május–júniusban érő korai fajták savanyúbb ízvilágot nyújtanak, míg a később termők édesebbek. Ez nem törvényszerű, inkább személyes tapasztalat.

Metszése

Az áfonya szereti az erős metszést. Akár a növény 45-50%-át is eltávolíthatjuk, ezáltal folyamatosan ifjan tartjuk a tövet, amely a fiatal vesszőkön vagy vízszintes elágazásokon hozza a legnagyobb méretű és súlyú bogyóit. Ha nem metsszük vagy mérsékelten ritkítjuk, a termések darabszáma nő, de méretük csökken.

Metszés során a következő szempontokat javaslom szem előtt tartani:

– a növény belseje legyen szellős,

– a háromévesnél idősebb részeket szedjünk ki vagy vágjuk vissza egy fiatalabb vesszőre,

– a gyenge tősarjakat távolítsuk el,

– az erős tősarjakból maximum négyet tartsunk meg 10-15 cm-re visszavágva,

– az 50 cm-nél nagyobb egyéves tősarjakat ne bántsuk, azokon alakulnak ki következő évben a vízszintes elágazások, amelyek a termés javát hozzák.

Öntözés

Az öntözés sok mindentől függ, így inkább alapgondolatokat osztok meg. Az öntözést ne óra után állítsuk be, hanem a talaj nedvességtartalmát figyeljük, és akkor lépjünk közbe, amikor a talaj még nem teljesen száraz.

Lehetőleg használjunk esővizet. A talaj nedvességtartalma olyan görbét kell, hogy leírjon, amely az öntözés pillanatában a maximumon van, és onnan csökken, míg nem ismételjük a folyamatot.
Kerüljük a pangó vizet és a nagy mennyiségű tápoldat használatát, ami növeli a talaj sótartalmát. A vegetációs időben kéthetente használjunk műtrágyát kis adagokban. A nitrogén pótlása ammónium-szulfát formában javasolt, ami savanyítja a közeget és fenntartható vele az áfonya számára ideális savanyú kémhatás (pH 4,2-5,5). Optimális esetben az áfonya a harmadik évtől kezdve bokronként 2,5-3 kilogramm termést is hozhat.

• áfonya
• kert
• bogyósgyümölcs
• balkon