A titokzatos vasoszlop, ami 1600 éve nem rozsdásodik
Sokáig nem lehetett tudni, hogy miként őrzi meg a feltűnően jó állapotát az oszlop.
Újdelhi Kutub Minár komplexumának szívében egy lenyűgöző vasoszlop magasodik: 7,2 méter magas, több mint hat tonnát nyom, ám nem ezen paraméterek miatt lett világhírű.
Az 5. századból származó műemlék több mint 1600 éve áll olyan környezetben, ahol gyakran tépázza eső, magas a páratartalom, valamint másfajta szennyezés is gyakran fordul elő – mégis mindennek ellenére szinte nyoma sincs rajta a rozsdának. Az oszlop a Kuvvat-ul-Iszlám mecset udvarán található, és még a környező épületeknél is vénebb. Valószínűleg II. Csandragupta uralkodása alatt, a Gupta Birodalom idején készült. Eredetileg feltehetően a Madhja Prades államban található Vidisha közelében, a Varah templomnál állt, és a történészek szerint későbbt Raja Anangpal vagy Kutbuddin Aibak uralkodók valamelyike helyezte át a mai helyére.
Sokáig nem lehetett tudni, hogy miként őrzi meg a feltűnően jó állapotát az oszlop a korrózióval szemben. Végül 2003-ban az Indiai Műszaki Intézet (Kanpur) kutatói megfejtették a titkot: az oszlop különleges összetételének és gyártási eljárásának köszönheti, hogy ilyen szépen megőrződött a mai napig. Az építmény ugyanis szokatlanul magas foszfortartalmú (kb. 1%), kén- és magnéziummentes kovácsoltvasból készült. Az ókori mesterek úgynevezett kovácshegesztés technikát alkalmaztak: vagyis a vasat többször felhevítették és kalapálták, miközben megőrizték annak kémiai tulajdonságait.
A fentiek miatt a felszínén kialakult egy vékony védőréteg, az úgynevezett „misawite” – a vas, oxigén és hidrogén vegyülete –, amely foszfor jelenlétében, mész hiányában jött létre. Ez a réteg védi meg az oszlopot a további oxidációtól. R. Balasubramaniam kohász az oszlopot „India ősi kohászati tudásának élő bizonyítékaként” jellemezte. Szilárdságát egyébként a 18. században komolyan próbára tették: ekkor egy ágyúgolyó sem tudott kárt tenni benne.
Az oszlopnak kulturális és spirituális jelentősége is van. A néphit szerint, ha valaki háttal állva át tudja ölelni, akkor teljesül a kívánsága – ma nehézséget okozhat az amatőr Aladdinnoknak, hogy a struktúrát kerítéssel védik. A legenda azonban így is tovább él.
Környezetvédelmi szakértők – köztük Pragya Nagar – szerint az oszlop nem csupán történelmi különlegesség, hanem egy lehetséges mintapélda a fenntartható anyaghasználatra is. Szerinte ezek az ősi technikák inspirációt adhatnak a jövő innovációihoz is, hogy sokkal tovább működjenek a használati eszközeink.
